A gyógynövény-átvevőhely, amelynek udvarán a szabadtéri gyógynövény-szárító és az aszaló készül. Fotó: Vargáné Kerékgyártó Ildikó 

A három nyertes mikropályázat közül végül az ároktőit mutatjuk be, ahol szabadtéri gyógynövényszárítót és aszalót építenek.

  Az épülő kemence ajtaja. Fotó: Hipságh Szilvia

„Amit még nagyanyáink tudtak…” Ez a címe a Tiszakesziben megvalósuló programnak, amit a csoport vezetője Hipságh Szilvia mutat be nekünk.

 Az eper palánták ültetése - Fotó: Tompáné Kovács Erika

A női munkacsoportok nyertes projektötletei közül először a tiszavalkit mutatjuk be. Tiszavalkon gyümölcsfákat, gyümölcstermő bokrokat ültetnek, az összefogásuk célja, hogy egészséges módon, tartósítószerek nélkül dolgozzák fel a gyümölcsöket. Ivólevet, lekvárokat, szörpöket készítenek, és ezzel is támogatják a falut, különösen az idősek otthona lakóit. A programról részletesen a csoport tagjai számolnak be:

„Reszelj körtvélyt, tedd zsákba, sajtold meg. Az több körtvélyeket hámozd és metéld meg. Főzd meg az körvélylében. Keverjed egy fakanállal, s ha édesen akarod csinálni, tégy nádmézet belé; ha pedig nádmézed nincs, hadd főjön annál is jobban, töltsd belé: annál jobb lészen. Úgy csinálják az körtvély-lictariumot.” (Bornemissza Anna szakácskönyve 1680-ból)

Pár hete a Facebookon is megtalálhatjátok a Fenntartható Dél-Borsod projektet. Itt nemcsak a projekt alakulásáról olvashattok, hanem érdekes cikkeket, oldalakat is megtekinthettek.

Tehát Fenntartható Dél-Borsod a Facebookon is!

A legelején valamelyik bejegyzésben írtam, hogy a program részeként kialakítunk egy csemetekertet, ahol az általunk gyűjtött fajtákat szaporítjuk le: azaz ősszel oltóvesszőt szedünk, és kora tavasszal beoltjuk a megfelelő alanyokba (hogy mi számít megfelelő alanynak, arról majd egy külön bejegyzést írok). A kert a Tiszabábolna határában lévő Szili-erdőben fekszik, a maga kb. 1 hektáros valójában, erdővel, pusztával és mocsárral körülvéve.

A legelső bejegyzések között az egyikben (Hagyományos gyümölcsös- Első lépések: az ismerkedés 1.) bemutattam a pórszombati erdészt, Kovács Gyulát, aki több mint ezer gyümölcsfajtát gyűjtött össze a Kárpát-medencéből. Amire ott nem tértem ki, az most idekívánkozik: Gyula egyik szenvedélye a pálinka, a lehető legnemesebb értelemben. Elhatározta ugyanis, hogy úgy mint régen, Ő is fajtánként főzi ki a pálinkát. A Medesen felépítették ezért egy régi pálinkafőző kunyhó mását.

Sokáig tartott mire összehoztam a folytatást, de akkor lássuk mit tudunk még a dél-borsodi pálinkafőzésről. Az előző részben megnéztük, hogy hogyan is főzték a pálinkát, most azt járjuk körbe, hogy milyen fajta pálinkákat főztek leginkább ebben a régióban. Ismét Balázs Géza 1986-ban megjelent "Égetett szeszes italok készítése és fogyasztása a Közép-Tisza-vidékén" cikkéből merítek.

Arra gondoltam, hogy ejtsünk néhány szót a gyümölcsök egyik leginkább elterjedt, legsikeresebb felhasználási módjáról: a pálinkafőzésről.

A pálinka az egyik legfontosabb itala volt a népnek, és számtalan hagyomány és népi szok ás kapcsolódik hozzá. És fogyasztása ebben a tavaszi télben kifejezetten aktuális: gyógyító és élénkítő hatása egy pohárka jóízű pálinkának kétségtelen...gyógyító hatását egy kiskanál mézzel tovább lehet fokozni. Persze, mint minden gyógyszernél, a túlzott fogyasztás a pálinka esetében sem ajánlott :)

"A Kárpát-medencében megtelepedő magyarság gyümölcskultúrája ugyan az egész térségre kiterjedt, azonban két markáns terület mégis elkülöníthető: az egyik a hegyek lábainál húzódó dombvidéki terület, másik az ártér"