Sajnos az a hagyományos - és ésszerű- tájhasználat, ami régen jellemezte a gazdálkodást, mára gyakorlatilag eltűnt. Szinte csak néprajzi gyűjteményekből, a régi térképeket böngészve a dűlőnevekből lehet ismerni vagy sejteni például, hogy régen hol lehettek a szántók, rétek, mocsarak, nádasok, vagy éppen gyümölcsösök. És nem véletlenül voltak ott, hanem azon a helyen, olyan mikroklimatikus viszonyok között egyszerűen azok a növényfajok nőttek jól, teremtek bőségesen. Azóta viszont ez a hozzáállás, azaz, hogy mely növény hol érzi magát jól, már "elavult, idejétmúlt", teljesen megváltozott.

  Lassan tavaszodnia kellene. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire bírják a gyümölcsfák, hogy az egyik nap ragyogó napsütés és 12 fok van, másfél nap múlva viszont -10 fokos az éjszaka és 15 cm-es a hó.

   Találtam egy videót, amiben Tamás tart előadást! Érdemes megnézni!

Az előző bejegyzésben írtam néhány sort az egyik emberről - Kovács Gyuláról, akitől sokat tanultunk, most akkor következzen a másik ember, aki igen nagy hatással volt ránk, aki szakmai tudásán túl, hihetetlen türelmével és kitartásával mindenkinek példát mutat.

Lantos Tamás, Markóc község polgármestereként, és az Ormánság Alapítvány programjain keresztül terelgeti az embereket az önfenntartó életmód irányába. És az önfenntartó életmód egyik legfontosabb alappillérei a gyümölcsfák.Hiszen a gyümölcstermés mellett a gyümölcsösből származó haszonvétel még a faanyag (tűzifának vagy bútornak), a gyümölcsfák közötti területen zöldségeket lehet termeszteni vagy állatokat legeltetni.

Bár vidéken élő emberként viszonylag sokat hallottunk a gyümölcsfák szaporításáról, és eddig is sejtettünk egy-két dolgot a gyümölcsfákról és az oltásról, szemzésről, azért be kellett látnunk, hogy messze nincs elég gyakorlati tudásunk ahhoz, hogy így bele merjünk vágni a program megvalósításába. Ezért úgy döntöttünk, hogy olyan emberektől gyűjtünk némi tudást és tapasztalatot, akik már év(tized)ek óta gyűjtik a fajtákat, maguk szaporítják őket és juttatják vissza a közösségi életbe, és élesztik újjá a hagyományokat.

Arról már röviden írtam, hogy mi lenne a Hagyományos gyümölcsös program célja, a következő néhány bejegyzésben szeretném azt is egy kicsit részletezni, hogy mi történt eddig, és tavasztól milyen programokat tervezünk (amelyeken szeretettel várunk mindenkit akiket érdekelnek a gyümölcsfák!).

     A projektötletek beérkezési határideje december 15-én lejárt. Nyolc lelkes női csoport kiváló pályázata érkezett be Mezőcsátról, Ároktőről, Tiszavalkról, Tiszadorogmáról, Tiszakesziről és Tiszatarjánból. A projektötletek között volt többek között közösségi aszaló, lekvárfőző, kemence és mintagazdaság is. A projekteket számos szempont alapján értékeli a bizottság, a döntésről 2013. január 15-én értesítjük a jelentkezőket.

PROJEKT FELHÍVÁS

 a Borsodi Mezőség tájképének és fenntartható életmódjának fejlesztése érdekében

ESSRG (Environmental and Social Science Research Group) a Pancivis Alapítvány támogatásával felhívást hirdet projektötletek kidolgozására az alábbi célok meghatározásával és feltételek szerint:

 Arról, hogy miről szól a Fenntartható Dél-Borsod Program az előző bejegyzésben olvashattatok, most azonban rögtön vágjunk is a dolgok közepébe és a részletes bemutatást kezdjük a gyümölcsös programmal. Az egész úgy indult ugyanis, hogy nyitott szemmel járva a térségben észrevettük, hogy annak ellenére, hogy régen mennyire elterjedtek voltak itt is - a dél-borsodi régióban - a gyümölcsösök, mára már hírmondó is alig akad belőlük.

  Röviden a lényeg: a Fenntartható Dél-Borsod program azért indult el, hogy a térségben olyan agroökológiai kezdeményezések jelenjenek meg, amelyek amellett, hogy megőrzik, illetve növelik a biodiverzitást (szűkebben véve az agrobiodiverzitást), elősegítik a fenntartható módon történő tájhasználatot. Jelenleg két jelentős projekt zajlik, egyrészt Hagyományos gyümölcsös program, amelyet egy későbbi bejegyzésben részletezünk, illetve egy másik projekt, amelynek keretében a helyben élőket szeretnénk támogatni olyan kis projektek megvalósításában, amelyek a Borsodi-Mezőség tájképének és fenntartható életmódjának fejlesztésében játszanak szerepet.

    Összességében az a célunk, hogy a vidéki emberek életében újra megjelenjen az önfenntartásra való igény, hogy észrevegyük a minket körbevevő számtalan értéket és lehetőséget, és ne a nagyvárosokban keressük az egyre kevésbé biztos megélhetést.