A legelső bejegyzések között az egyikben (Hagyományos gyümölcsös- Első lépések: az ismerkedés 1.) bemutattam a pórszombati erdészt, Kovács Gyulát, aki több mint ezer gyümölcsfajtát gyűjtött össze a Kárpát-medencéből. Amire ott nem tértem ki, az most idekívánkozik: Gyula egyik szenvedélye a pálinka, a lehető legnemesebb értelemben. Elhatározta ugyanis, hogy úgy mint régen, Ő is fajtánként főzi ki a pálinkát. A Medesen felépítették ezért egy régi pálinkafőző kunyhó mását.
Amikor ott voltunk szeptemberben Gyulánál jó vendéglátóként megkínált minket körtepálinkával... Aki még nem kóstolta, el sem tudja képzelni micsoda különbség van a tüskés körtéből, a sózókörtéből vagy akár a bakszarkörtéből főzött pálinka között. Az egyiknek isteni volt az illata, és finom az íze, a másodiknak viszont az íze még finomabb volt mint az illata, a következő megint más volt...Vagy 5-6 félét kóstoltunk meg (szigorúan kisujjnyi mennyiséget), és azt kell mondjam, hogy bár eddig nem igazán szerettem a körtepálinkát (túl sok időt töltöttem a Szatmárban...), ez a kóstoló nagyon meggyőző volt. Gyula elmondása szerint körülbelül 55 fajta körtéből készült "Medesi Spurkulátum". Azaz 55 teljesen különböző ízű pálinka, és ez csak körtéből! Persze nem minden körtét főzték ki régen pálinkának. Elsősorban csak azokat a fajtákat, amelyek nem nőttek meg nagyra, kemények voltak, gyakorlatilag csak pálinkának voltak jók. A bakszar körte is méretéről kapta a nevét, nem az ízéről...
Az alábbi képen látható a kínálat. És mind más és más fajta, más és más ízzel, zamattal, történettel.
Azt nem tudom, hogy most, hogy bizonyos korlátok között, de szabadon lehet otthon főzni a pálinkát, vannak-e olyanok akik maguknak csinálják? Van-e olyan ember, aki otthon megszedi a maga kis fáját és kifőzi magának a télrevalót? Azt sejtem, hogy Szatmárban, ahol szinte minden háznál van nemtudom szilva (aki nem hallott volna róla, igen, ez a szilva fajta neve) nem nehéz egy fajtából főzni a pálinkát, de mi van máshol?