Az előző bejegyzésben írtam néhány sort az egyik emberről - Kovács Gyuláról, akitől sokat tanultunk, most akkor következzen a másik ember, aki igen nagy hatással volt ránk, aki szakmai tudásán túl, hihetetlen türelmével és kitartásával mindenkinek példát mutat.

Lantos Tamás, Markóc község polgármestereként, és az Ormánság Alapítvány programjain keresztül terelgeti az embereket az önfenntartó életmód irányába. És az önfenntartó életmód egyik legfontosabb alappillérei a gyümölcsfák.Hiszen a gyümölcstermés mellett a gyümölcsösből származó haszonvétel még a faanyag (tűzifának vagy bútornak), a gyümölcsfák közötti területen zöldségeket lehet termeszteni vagy állatokat legeltetni.

   A régi közösségek hagyományai nagyon fontosak, hiszen ezek a közösségek sokszor képesek voltak úgy élni, hogy mindent, amire szükségük volt maguknak állítottak elő. A régi gyümölcsfajtáknak is meg volt/van a maga helye a rendszerben, ezért, és azért hogy a gyümölcsfajok genetikai változatosságát minél inkább megőrizzük, fontos a hagyományos fajták megmentése. De Tamás felhívta a figyelmünket arra is, hogy nem elég a fajtákat megőrizni, a szelektálás módszerét, hagyományát is újra el kellene kezdenünk használni. Azaz, azokat a fákat szaporítsuk tovább, amelyek a legerősebbek, legegészségesebbek, legellenállóbbak és persze a termésük a legjobban megfelel az igényeinknek. De a genetikai diverzitás megőrzése érdekében, néha hagynunk kellene, hogy ivarosan, azaz magról is szaporodjanak, ne csak vegetatívan azaz oltással klónozzuk őket, hanem hagyjunk felnőni és teremni magoncokat.

Nagyon sokat tanultunk Tamástól arról, hogy mik azok az apró, de fontos dolgok, amire oda kell figyelni, amikor gyümölcsfákat oltunk. Ő is, mint Gyula, több száz gyümölcsfát olt minden tavasszal. ezeket elsősorban a helyi lakosok között osztja szét. Ugyanis az egy dolog, hogy megőrizzük a fákat, megmentjük a fajtákat, ha a (falu)közösségek nem alakulnak újjá, akkor nem sok ételme van az egésznek. Tamás, polgármesterként a saját falujának közösségét építi. Sajnos az elmúlt évtizedekben nem azt tanulták meg az emberek, hogy milyen egy jól működő közösség, ahol mindenki megbecsüli a másik munkáját. Az ellenkezőjét, annál inkább: mindenki ragaszkodjon a sajátjához, és védje meg, mert különben ellopják.... Viszont ahhoz hogy változtatni tudjunk, és rávegyünk másokat is a változtatásra, nagyon nagy akarat és még nagyobb türelem kell. Nehéz rávenni az embereket, hogy akkor is neveljenek zöldségeket, ülteessenek gyümölcsfákat, ha ellopják az egész termést. Majd pár év múlva, ha sikerül mindenkinek megértenie a gazdálkodásnak a hasznát, akkor már nem kell őrizni, mindenkinek ott lesz a sajátja a kertjében...

Kicsit elkalandoztam, de a lényeg a lényeg: az önfenntartó közösségeket kell újraépíteni!

Az egyik leginspirálóbb lépés, amit Tamásék ennek érdekében tettek, hogy a szomszéd település iskolájában- Drávafokon, létrehoztak egy tankertet. A felnőttek segítettek kialakítani, a gyerekek pedig megtervezték és tanári segítséggel kialakították, és gondozzák. Még sziklakertet is csináltak fűszernövényekből! A gyerekek pedig rettenetesen élvezik a kertészkedést. Büszkék a saját terméseikre, és az a sikerélmény, amit a kert okoz nekik, nem mellesleg pozitív hatással van a tanulmányi eredményeikre is.

Tanulókert Drávafokon Fotó: ormansagalapitvany.hu

Úgy érezzük, ezen az úton kell elindulnunk nekünk is: a közösségeknek kell újra kialakulnia, hiszen már az önfenntartás fogalma is csak közösségi szinten értelmezhető (ugyanis egy néhány fős család sem tud már mindent előállítani önmaga, amire szüksége van). A továbbiakban ezért szeretnénk bemutatni néhány példát Magyarországon, hogy mindenki lássa, hogy ez nem is olyan lehetetlen feladat.