Sokáig tartott mire összehoztam a folytatást, de akkor lássuk mit tudunk még a dél-borsodi pálinkafőzésről. Az előző részben megnéztük, hogy hogyan is főzték a pálinkát, most azt járjuk körbe, hogy milyen fajta pálinkákat főztek leginkább ebben a régióban. Ismét Balázs Géza 1986-ban megjelent "Égetett szeszes italok készítése és fogyasztása a Közép-Tisza-vidékén" cikkéből merítek.
Nemrégen még a Közép-Tisza vidék jellegzetessége az eperpálinka. Az eperpálinka a faeperből készül. „A közterületen lévő eperfa gyümölcséből máig ki-ki tetszése szerint szedhet. Eperpálinkát ma legnagyobb mennyiségben Tiszacsegén, Poroszlón és Tiszavalkon készítenek. Az eperfa kézzel való szedése „háládatlan" munka lenne, ezért csak a lehulló gyümölcsöt szedik össze. Fóliát, ponyvát (nylonponyvát) terítenek a fa alá, alkalmanként megrázzák a fát és a ponyváról kétnaponként gyűjtik össze hordóba az érett epret. Ilyenkor megkeverik a cefrét. Bár tilos, de szinte mindenki tesz hozzá egy kis cukrot is. Általában 120 literhez 3 kg-ot. Az utolsó szedést követően 7-9 napra kiforr a cefre, s ekkor rögtön főzetni kell.”
„A csegeiek a következő faeperfajtákat ismerik, amelyek kb. két hét különbséggel érnek: korán érő, fakó eper (fehéreper), tarka eper, nagy fekete, vörösszemű, feketeeper (júliusban dömpingszerűen érik). Az eperpálinka-főzés idején (július 20. és augusztus 20. között) a főzdében és környékén finom eperillat érezhető. A jó eperpálinka egyébként lehet szagtalan is.”
A hazánkban legelterjedtebb, talán legkedveltebb pálinkafajta a szilvapálinka. Ízét nem csak a főzés módja, hanem az is befolyásolja, hogy milyen szilvafajtából főzik. „Ezen a vidéken is számtalan szilvafajta van; debreceni muskotály, kékszilva (édesebb), fehérringló, vörösringló, vörösszilva, bercencei (-vagy más néven besztercei, berzencei-), bódiszilva, bónamóna, piramisa, macskatökű, rózsaszilva. A leggyakrabban a bercencei szilvából főznek pálinkát. Abból a fajtából, amelyre a szilva hazájában, Szatmárban azt mondják: „kár pálinkának kifőzni". A jó szilvapálinka az érett, túlérett szilvából készül. Azt tartják, hogy a szilva inkább legyen férges, mint éretlen. A Közép-Tisza vidéki falvak közül a dorogmai szilvapálinkát tartják a legnagyobb becsben. Általában ennek a legmagasabb az ára is. „
„Ritkán főznek más tiszta gyümölcspálinkákat. Kisebb mennyiség készül cseresznyepálinkából, meggy pálinkából. Szintén ritkaság az őszibarackpálinka, bár róla azt tartják, hogy ha 10 évet áll, akkor olyan finom lesz, mint a konyak. Viszonylag nagy mennyiséget főznek vegyespálinkából. (Ebbe a vegyes gyümölcsön kívül nemegyszer somot, kökényt is tesznek).”
„A vadon termő gyümölcsök kifőzése még mindig élő hagyomány a Közép-Tisza vidéken.” „Tiszacsegén és Tiszadorogmán a következő vadgyümölcsökből főzettek pálinkát az elmúlt esztendőkben: vadkörte (Tisza-parti erdőkben szedik, de ma már csak esetenként főzetik), csipkebogyó (a becselli nevű fajtából készül nagyon ritkán), borókapálinka, bodzapálinka, sompálinka. A borókapálinkát almával együtt főzetik ki. A borókát ledarálják, élesztőt adnak hozzá, három napig kelesztik — utána almával forralják. Egy héten belül főzni kell.
„A bodza- vagy bodzabogyó-pálinkával nyolc—tíz család foglalkozik Tiszacsegén és Tiszafüreden. A bodzabogyó lehullott apróját rendszerint szilvapálinkával vegyítik. Mások likőr ízesítésére használják. Értágító hatásúnak tartják. A dorogmai szeszfőzdében nem szeretik kifőzni, mert fölhabozhat a csőben.”
„A som cefréje műanyag hordóban 2 hónapig forr. A pálinka nem olyan „szapora", mint a többi gyümölcsé. 1 mázsa cefréből 4-5 liter pálinka lesz. Ugyanennyi szilvából 10 liter is lehet. A sompálinka szagos, erős illata van. Csak ünnepi alkalomkor fogyasztják.”
Különlegességnek számít az akácvirág pálinka. „Első ízben 1984-ben főzték Tiszadorogmán. Egy ároktövi fiatalember szedte az akácfavirágot kis japánkosárral, szénahordó kerekkasba. 30 kosárnyi akácvirágból, 1 zsák törkölyből és 10 kg cukorból lett 170 liter cefre. Ebből 14 liter akácfavirág-pálinka főtt ki.”
„Legutoljára főzik ki a rossz bort borpárlatnak, konyaknak, valamint a törkölypálinkát. A törköly cefre légmentesen lezárva, lesározva bármeddig eláll károsodás nélkül.”
„Az égetett szeszes italok hagyományos tárolóedénye a fahordó. Országszerte, így a Közép-Tisza vidékén is kezdenek átállni a műanyag tárolóedényekre, ballonokra.” „Tiszadorogmán még tartja magát a fahordó. Általános nézet szerint a pálinkának legelőnyösebb az akácfahordó. Csak másodsorban emlegetik az eperfahordót (érdekes, hogy országszerte az eperfahordót sorolják első helyre). Szintén általános vélemény, hogy akácfahordóban érik meg legjobban a pálinka, a cseresznye- és szilvapálinka szép sárga színt kap tőle. A fahordók egyetlen hátránya, hogy párolognak, a bennük levő pálinka szesztartalma csökken. Aki 51 fokos pálinkát főzet, rövid fahordóban való tárolás után 50 fokos pálinkát vehet ki a hordóból.
Míg Tiszadorogmán a fahordó, Tiszacsegén és vidékén a cserépkorsó tekinthető hagyományos pálinkatároló-eszköznek. A leginkább a tiszafürediek őrzik ezt a hagyományt. A pálinkakorsók lehetnek 5—6, de 15—20 literesek is.” Ezek a cserépedények a tiszafüredi kerámiaipar termékei.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy manapság ezek a hagyományok élnek-e még, nemcsak a Dél-Borsodban, hanem az ország más vidékein is. Ezért kérlek írjátok meg véleményeiteket, meséljétek el Ti mit tudtok a pálinkafőzésről, hogyan, miből főznek ma pálinkát?