A hétvégén Székelyudvarhelyen jártunk a VII. Székelygyümölcs Fesztiválon. Évek óta készülünk rá, hogy elmegyünk, idén szerencsére összejött. Elsősorban azért volt érdekes számunkra, mert maga a Fesztivál és a főszervező Civitas Alapítvány munkája példaértékű és kiemelkedően színvonalas a helyi fesztiválok között. S, hogy mit is értek ezen?
A fesztivál egyben vásár is, a környékbeli települések vannak jelen, idén összesen 19 faluközösség mutatta be termékeit. Elsősorban lekvárokat, szörpöket és szirupokat hoztak, de kóstolhattunk és vásárolhattunk többek között süteményeket, gyógynövényeket, kézműves szappanokat is. Minden faluközösség részt vehet a fesztiválon, de csak Udvarhelyszékről, hiszen a rendezvény egyik célja, hogy a várost összekösse a falvakkal, és helyieknek csak a környékbeli településekhez van, lehet igazán kötődése. Minden település közössége a saját képére formálta a standját, és bár mind udvarhelyszéki népművészeti elemeket mutatott, mégis mind egyedi (és nagyon látványos) volt.
A termékek kínálata sem volt egységes a 19 település standján, annak ellenére, hogy hasonló alapanyagokból dolgoztak. A háziasszonyok évről évre újítanak és fantáziadús csemegéket alkotnak. Így születtek az idei év kedvencei is pl. a csokis-cseresznye lekvár, a vaníliás-rumos somlekvár, vagy a csokis-bodzás szilvalekvár. De persze a hagyományos ízek sem kopnak ki, hiszen az üstben főtt szilva katyó, a a hidegen kavart somlekvár vagy a hecsedlilekvár mindig is a kedvencek között marad, így ezeket minden településen hagyományos módon minden évben elkészítik. Gondoljunk csak bele, hogy ennek a fesztiválnak milyen hozadékai vannak: ezek az asszonyok egész évben készülnek, minden gyümölcs érésekor azon fantáziálnak, hogy milyen plusz csavarral tudják még ízesebbé tenni portékáikat, így a készülés végeredményben sikerélményt okoz az egyébként fárasztó hétköznapokban.
A farkaslakai gyümölcsfeldolgozó - amiről egy következő bejegyzésben írok-, és a fesztivál így biztos, hogy hatással van a környékbeli kisléptékű termelésre. Udvarhelyszéken, az éjhajlati és domborzati viszonyoknak köszönhetően régóta jelentős a gyümölcsök termesztése, gyűjtése és fogyasztása. Szerencsére- nem úgy mint nálunk- az elmúlt 20-30 év sem tudott ezen jelentősen változtatni, és bár megjelentek az intenzív gyümölcsösök, mégis jellemzőbbek a hagyományos kárpát-medencei vagy régi európai fajtákkal beültetett hagyományos gyümölcsösök, vagyis inkább gyümölcsös legelők. A településeken pedig ma is hozzák gyümölcseiket az 50, vagy akár 100 évvel ezelőtt ültetett alma és körtefák.
Visszatérve a fesztiválra, ahogy írtam, egy jellegzetes népi(es) arculata van, és ebbe nem rondítanak bele a bóvli, gumicukor és (ál)kézműves árusok, pedig a fesztivál népszerűsége töretlen, de a szervezőknek sikerül továbbra is magas színvonalon tartani a rendezvényt. A színpadon helyi társulatok lépnek fel, valamint érdekes programok is vannak. Van játszósarok, ahol a gyerekek kézműveskedhetnek, amíg a szülők nézelődnek, vagy beszerzik a család egész éves lekvárkészletét...
Nem csak mint látogató érkeztünk ide, hanem egyfajta tanulmányút is volt ez számunkra, ötleteket merítettünk, tapasztalatot szereztünk arról, hogy hogyan is kell egy ilyen fesztivált megszervezni. Ahogy az előző mondatból sejteni lehet, mi is szervezünk hamarosan egy gyümölcsfesztivált, ami ha nem is lesz ilyen látványos, mégis reméljük megalapozunk egy hagyományt és évek múlva visszatekintve mi is elmondhatjuk magunkról, hogy színvonalas programot tudunk nyújtani kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Hamarosan további részletek is kiderülnek...
