Most találtam egy 2011-es bejegyzést hazánk egyik legismertebb gasztrobloggerétől Fűszeres Esztertől a tájfajták megőrzéséről. Sajnos még mindig aktuális a téma, de külön öröm, hogy olyanok is írnak róla, akiknek a gondolatai több ezer emberhez eljutnak. Eszter írásait (www.fuszereslelek.hu) egyébként is mindenkinek csak ajánlani tudom, mert nagyon sok hazai, helyi, kiváló minőségű alapanyagot használ és mutat be.

A tájfajták, hagyományos fajták megmentése, és a gasztronómia kapcsolata nyilvánvaló: őseink minek szelektálták volna azokat a fajtákat, ha nem azért, hogy megegyék (megigyák) őket? Válogattak ízre és állagra, eltarthatóságra és felhasználhatóságra.

Minél többféle fajta van, annál többféle ételt lehet készíteni. Van olyan paradicsom- és gyümölcsfajta is, ami aszalni jó (hallottatok már például a bagolytüdő levesről?), van ami frissen enni (egyes alma- és körtefajták esetén akár még a tél közepén is), van ami lekvárnak, lének, sűrítménynek, van ami szárítani és őrölni (különböző édes és csípős paprikafajták), van ami hamar szétfő, van ami nem (burgonya- és szárazbabfajták), van ami tölteni jó, van ami sütni vagy főzni (főzőtök- és cukkini-, paradicsom, karalábé és burgonyafajták), gyümölcsök esetén van ami szinte csak és kizárólag pálinkának jó (bakszarkörte, bódiszilva). És ezt a felsorolást a végtelenségig lehet folytatni.

Ha már van gasztroforradalom, csináljunk fajta-forradalmat is! Együnk ízeket és együnk fajtákat! :)