Kicsit meg vagyok csúszva a beszámolóval, de ugye jobb későn mint soha....
Március végén, közvetlenül a gyümölcsös fórum után ugyanis Ausztriában jártunk az ARCHE NOAH civil szervezet által szervezett fórumon, amelynek témája a részvételi vetőmagtermesztés volt. A két napos konferencia helyszíne egy olyan közösségi ház volt Gänsendorfban, ahol több család lakik együtt, bár külön lakásokban, de több nagy közösségi helyiséggel, amelyet nap mint nap használnak.
Meglepetésünkre az egyik lány, aki az ételt készítette a fórum részvevőinek (természetesen elsősorban helyi alapanyagokból) magyarul szólt hozzánk. Mint kiderült Sepsiszentgyörgyről költözött a férjével Ausztriába, és ebben a közösségi lakóházban találtak hozzájuk hasonlóan gondolkozó társakra.
A konferencia első délelőttje az ismerkedésről szólt, és bár családias volt a hangulat, hiszen maximum 20-an ha voltunk, mégis nagyon sokféle európai közösségből és kultúrából érkeztek az emberek: voltak Angliából, Németországból, Franciaországból, Olaszországból, Spanyolországból, és persze Ausztriából. Mi Magyarországról öten utaztunk ki. A program első felében mindenki bemutatkozott, majd néhány jól működő, illetve frissen induló szervezet bővebben bemutatta tevékenységét. Személy szerint én sosem szerettem ezeket a bemutatkozó köröket, főleg ha angolul vannak, mert lefoglal az, hogy mit mondok, és így kevéssé figyelek oda az előttem szólókra. De azt el kell ismernem, hogy egy ilyen kör után sokkal könnyebb a program további részében boldogulni, hiszen tudod, hogy ki milyen országból jött, és legalább nagy vonalakban, hogy mivel foglalkozik. Ha pedig felmerül néhány kérdés egy-egy célszemélyhez, akkor csak egy angolul jól beszélő és/vagy bátor honfitársat kell karon fogni és közös beszélgetésre bírni...
Nagyon érdekes volt látni a külföldi példákat, hogyan oldják meg a saját körülményeik, jogi hátterük, és nemzeti mentalitásuk mellett, hogy közösen termeljenek, vagy a vetőmag-termelést és elosztást nagyobb közösségekben is megvalósítsák, úgy hogy meg is éljenek belőle, vagy legalább valamilyen anyagi vagy más formában haszna legyen belőle a közösségnek, vagy az egyes családoknak.
Amit helyben megnéztünk, az az Ochsenherz Gärtnerhof közösségi kert volt, amely egyben az elsőnek létrejött közösség által támogatott mezőgazdasági rendszer (Community Supported Agriculture - CSA) volt Ausztriában. Ennek a rendszernek a lényege, hogy a fogyasztók egy csoportja meghatározott összeggel támogat egy gazdálkodót (vagy gazdálkodók egy csoportját), amely minden tudását bevetve gazdálkodik és állít elő valamilyen alapanyagot - a leggyakrabban zöldségféléket, amelyeket a fogyasztók között oszt el hétről hétre. Így a termelés kockázata megoszlik a fogyasztó és a gazdálkodó között, cserébe a fogyasztók tudják, honnan, milyen körülmények közül származik a zöldség, és biztosak lehetnek a minőségében, valamint részt vehetnek a gazdálkodásban is, amennyiben szeretnének. Teljes mértékben bizalomra épülő rendszer, ami egyben garancia a minőségre. Hiszen a gazdálkodónak nem érdeke nagy mennyiségű, silány minőségű árut termelni, mivel a bizalom és a fogyasztók elvesztése a saját kockázatának növelését is jelenti. A vásárló pedig vállalja, hogy ugyanazért a pénzért időnként kevesebb terméket kap (máskor pedig sokkal többet), mint amennyit máshol meg tudna vásárolni, illetve abból kell főznie, amit kap, és ha egy hónapig csak mángold van, akkor egy hónapig mángoldot eszik...Röviden elég ennyi a CSA-król, akit érdekel, az a Tudatos Vásárlók Egyesületének honlapján találhat bővebb információt.
Ennek az osztrák közösségnek az érdekessége, hogy nem csak zöldségeket, hanem vetőmagokat is állítanak elő különböző gyakori és ritka termesztett növényfajokból és fajtákból. Az utóbbi pár évben elég sikeresek voltak, volt elég jövedelmük, hogy fenntartsák és fejlesszék a gazdaságot. Mégse lehet felhőtlen az örömük: a legnagyobb problémájuk, hogy csak bérelik a területet, és az önkormányzat építési területként értékesítheti, és sokszor kisebb- nagyobb darabokat jó áron el is ad a Bécsből kiköltöző embereknek. Úgyhogy rövidesen lehet, hogy költöznie kell a gazdaságnak.
A vasárnap nagy részét közös gondolkodással töltöttük: különböző problémafelvetésekre próbáltunk megoldást és további lehetőségeket találni. Ilyen kérdés volt a vetőmagok minőségének biztosítása (hogyan lehet biztosítani egy közösségben, hogy minden tag egyformán betartja a magfogási szabályokat és ugyanolyan minőségű, nem hibridizálódott tiszta mag kerül vissza, mint amilyet kapott), a forrásteremtés lehetőségei stb.
A délutáni programot egy magbörzével zártuk, ahonnan mi is számtalan különleges maggal tértünk haza. A fórum nem csak azért volt hasznos mert betekintést nyertünk egy osztrák közösségi gazdaságba, hanem mert mi magyarok is jobban megismertük egymást és számtalan olyan ötlettel lettünk gazdagabbak, amit helyben a saját gazdaságunkban illetve a hazai civil magbank hálózatban (www.maghaz.hu) is felhasználhatunk.
Az utazásunkat az Európai Bizottság Leonardo da Vinci, Egész életen át tartó tanulás programja támogatta. A megjelentek nem szükségszerűen tükrözik az Európai Bizottság nézeteit.
