"Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Az "Elindultunk gyűjtögetni..." bejegyzés folytatása:
Egészséges rügy vágása a szemzőhajtásról
Sajnos csak sötétedésre értünk a Szili erdőbe, így a szemzés lehetetlenné vált aznapra. Nem is a fényviszonyok miatt, hanem a különleges elhelyezkedésből (mocsár, erdő, rét találkozása) adódó aprócska kellemetlenség miatt nem tudtuk befejezni a munkát: ugyanis a világ szúnyog mennyiségének kb fele az erdészháznál található, és egész nap arra vár, hogy valaki vagy valami este arra járjon...
Így a szemzést elnapoltuk, ezzel az első problémát megoldottuk: másnap reggel már nem voltak (annyian a) szúnyogok. Nekiláttunk hát a munkának: kigyomláltuk a vadkörte és vadalma alanyokat, az alsó 20-30 centit megtisztítottuk a hajtásoktól, elkészítettük a (többé-kevésbé) időtálló címkéket: melyik település, melyik fa, melyik fajta, és a dátum alkoholos filccel ráírva egy műanyag lapra. Tervezzük a műanyagot fémre lecserélni, mert a hőingadozás, napsütés hatására azért a műanyag elérhet, de ez most szükségmegoldás volt. Fontos: hogyha alkoholos filcet használunk, akkor UV álló legyen, mert különben a Nap kifakítja, illetve lehetőleg dróttal rögzítsük az alanyhoz, az biztos nem szakad el. Aztán Hudák Kati bemutatta nekünk a szemzést, pontosabban a chip szemzést. Nagyon egyszerűnek tűnik: az alanyon egy rüggyel szemben egy vágás, majd felette kb 1 centire elkezdjük bevágni, nem túl mélyen, és az alsó vágásig levágjuk. A levágott részt kiemeljük. A nemes fáról gyűjtött egy éves hajtáson szintén egy vágást ejtünk a szemezni kívánt egészséges rügy alatt, majd felette kb egy centivel kezdve elkezdjük óvatosan levágni a rügyet. Az itt levágott részt az alanyon ejtett vágásba illesztjük, majd megfelelő kötözővel odakötözzük. A szemzést leírni meglehetősen nehéz, csinálni könnyebb, de azért érdemes sok-sok próbaágon begyakorolni mielőtt az első alanyt a kezébe veszi az ember.
Összesen 111 alanyra szemeztünk az előző nap begyűjtött és nedves papírban valamint hűtőben tárolt szemzőhajtásokból, többségében körtét, de valamennyi almát is. Most már csak tavaszig kell várnunk- és remélnünk- hogy a szemzéseink megmaradnak, megnemesítve a vad alanyokat...
A csemetekertünk
