Ígéretemhez híven folytatom Andrásfalvi Bertalan - A magyarság gyümölcsészete című művének rövid összefoglalóját (előző részt itt találjátok), hogy azokhoz is eljusson sok érdekes információ, akik egyébként nem olvasnának el egy száz oldalas, írógéppel írt (!), majd beszkennelt dolgozatot.

Az alma máig legjelentősebb gyümölcsünk. A népköltészetünk legkedvesebb gyümölcse is, az alma az egészség, valamint a szerelem jelképe. "Főzve, sütve a betegek és öregek legfontosabb tápszere, könnyű étke, ma is a kis csecsemőknek első eledele az anyatej után. Héjja gyógyszer, husa egyik legfontosabb tésztatöltelék (rétes), leve bor és ecet nyersanyaga."

A vadalma, amelyre előszeretettel oltották és oltják ma is a nemes fajtákat őshonosnak mondott hazánkban. Az alma "fája szereti a nyirkos, kötött talajt, magas páratartalmat a levegőben, éppen ezért különösen jól érzi magát folyóvizek mentében, árterületeken, azok szélén."

Ahogy az első részből kiderült, régen az erdőjárók és pásztorok figyelemmel követték az oltott és magról kelt gyümölcsfákat, és azokat szaporították, amelyek a leginkább megfeleltek az igényeiknek. Ezért nem véletlen, hogy olyan nagyon nagy a fajták változatossága.

"A magyar nyelvterületen mintegy 200 népi almafajtanevet ismerünk, az utóbbi évszázadban elterjesztett nyugateurópai és amerikai almafajták nevei nélkül, mint pl a Jonatán, London-pepin, Renet. stb."

"Az eddig összegyűjtött nevek bizonyára nem mind jelentenek külön fajtát vagy fajta-változatot, feltételezhető, hogy ugyanannak az almafajtának itt ez, ott az a neve. Egy egy helyen, különösen régi alma-termő vidékeken kb 10-12 almafajta él együtt, található meg a kertekben." Természetesen ez nem csak az almafajtákra, hanem a többi gyümölcsfajtára is igaz. Egy fajtanéven több fajta is lehet (pl a kormos alma, vagy a vajas alma is több fajtát jelölhet), és egy fajta több néven is előfordulhat. Ahogy Andrásfalvy írta: "A fajták és fajtanevek azonosítása, csak egy gondosan adatol fajtagyűjteményben lesz lehetséges."

A körte fajgazdagsága és gyümölcsmennyisége is vetekszik az almáéval. Bár a gyümölcs népszerűsége azért nem vetekedhet az almáéval, "a fája messze fölülhaladja amazt" A körtefákat régen sokszor határjelzőnek használták, mivel nagy termetűek, és lényegesen tovább élnek, mint az alma, vagy a szilvafák. Akár napjainkban is találhatunk száz évesnél idősebb, jól megtermett példányokat. "A finommüvű faragás legszebb és legjobb fája, nehezen hasad, kemény."

"Régi fajtái azonban még jobban kivesztek, mint az almáéi. Oka ennek szintén az, hogy a legtöbb fajtája teljesen megpuhulva, szotykosan, megbarnulva volt fogyasztható. Ez a nyáriakra is vonatkozott, erre utalnak ezek a nevek: Csurgó, Huggyos, Seggreeső, Disznószar stb. A téli körték szintén ilyenek voltak, kő kemények, amikor a fáról leveszik őket és csak később, tavasz felé puhultak, kásásodtak meg. Az ilyenfajta körte egyáltalán nem piacos, vagyis kelendő a piacon csak az, mely rögtön fogyasztható és nem barnul meg a bele."

Külön kiemeli Andrásfalvy a Kármán körtét (Lippainál Főkörtvély). Nevében egy kisázsiai török törzs és város neve rejtezik, és ennek az eredetnek az elhomályosulása után keresztelték el Kálmán körtének. Mint fa is feltűnő, óriásira nő és bőven terem. Aki belőle ültet, nem csak magáról gondoskodik önző módra, hanem fiai és unokái élvezetéről is. - írja róla Enzt Ferenc. Ő jegyezte föl azt is, hogy Budakeszin az a szokás, hogy a gyümölcsfákat az özvegy örökli az elhunyt gazda után, és hogy az özvegy jövője biztosítva legyen, igyekszik a kertben mentől több Kármán körtét ültetni. Az örökölt gyümölcsfák terméséből kiárulja özvegyi életének szükségleteit. Nyilván ez úgy volt lehetséges, hogy ez a körtefajta megfelelt az újkori piaci elvárásoknak is és a közeli fővárosban nagy piaca volt."

Következő rész hamarosan...