Arról már korábban írtam, hogy Svájcban milyen kezdeményezéseket láttunk a hagyományos gyümölcsfajták megőrzésére. Ebben a bejegyzésben néhány olasz gyümölcsös programot mutatok be, amelyet nyáron megismerhettünk.
Júliusban ugyanis az Európai Bizottság Leonardo da Vinci egész Életen át tartó tanulás programja segítségével eljutottunk Közép-Olaszországba, ahol a Rete Semi Rurali (Vidéki Magok Hálózata) látott vendégül minket. A kétnapos program célja a hagyományos gyümölcsfajták megőrzésében szerzett tapasztalatok cseréje. A négyfős magyar csapaton kívül spanyol és olasz résztvevők is voltak.
Az első éjszakát Faenza mellett, Emilia-Romagna tartományban töltöttük egy frissen elkészült agroturismo-ban. Olaszországban nagy divatja van ugyanis az agroturizmusnak, amikor helyben gazdálkodó családok kiadnak szobákat és a vendégek részt vehetnek a család életében. A mi házigazdáink borászattal foglalkoztak, az első estén meg is kóstolhattuk a saját birtokukon, helyi fajtákból készült rosé illetve fehér borukat.
Az első látogatásunk egy olyan gazdálkodó családhoz vezetett, akik néhány hektáron termesztenek több száz régi gyümölcsfajtát, főleg almát, körtét, sárga- és őszibarackot, valamint szőlőt. A dimbes-dombos területen, ameddig elláttunk sorban ültetett gyümölcsfák, hosszú szőlősorok voltak. Minden fajtából egy-két fát ültettek, így hihetetlen nagy diverzitás volt ezen az ültetvényen. Ami számunkra a legszokatlanabb volt, az az őszibarack fajták változatossága: volt nagy húsos termésű, kicsi vörösbelű, valamint olyan aminek szomorúfűz-szerűen lehajlottak az ágai. A kertben az őszibarackok érés-sora júniustól decemberig tart, azaz van olyan fajta, amely karácsonyra érik be! Azért mégiscsak melegebb van Olaszországban, mint nálunk. Bár az elmúlt két év teleit elnézve lehet, hogy kellett volna hoznunk oltóvesszőt, hogy jövő decemberben mi is szüretelhessünk...
Már ezen a helyen rá kellett jönnünk, hogy az olaszok nagyon szerettek új nevet adni minden fajtának, ezért az egész Európában elterjedt régi fajták egy részét próbáltuk termésük alapján beazonosítani.
>
A második állomásunk a Dalmonte faiskola, és annak a központi irodája volt. Ez is egy többgenerációs családi vállalkozás (mint szinte miden Olaszországban), a faiskolát 1895-ben alapították. Gyakorlatilag mindenféle fás szárú gyümölcsöt árulnak, az ebben a régióban nagy mennyiségben termesztett kivit(!) is. Sok hagyományos fajtát állítanak elő a modern fajták mellett. Ami érdekes, hogy lényegesen magasabb áron értékesítik őket: míg a modern fajták 7 euróba (~2100 Ft), a régi fajták 11 euróba (~3300 Ft) kerülnek. Ennek ellenére jelentős mennyiségben adnak el belőlük. Számos kutatóintézettel kapcsolatban állnak, mint Olaszországban, mind Európa-szerte, így a magyar Gyümölcstermesztési Kutatóintézettel is.
Néhány hagyományos gyümölcsfajta, ami kapható ebben a faiskolában:
Az utazásunkat az Európai Bizottság Leonardo da Vinci, Egész életen át tartó tanulás programja támogatta. A megjelentek nem szükségszerűen tükrözik az Európai Bizottság nézeteit.
