Nemrég Erdélyben jártunk. Úton-útfélen feltűntek a gyakran meszelt törzsű gyümölcsfák. Épületek mellett, vagy gyümölcsös kaszálókon, bárhol...

Itt még elterjedt az extenzív gazdálkodás, főleg talán a domborzati és éghajlati viszonyoknak köszönhetően. A meredek lejtőket nem lehet traktorral szántani (még ha lenne is pénze az itt élőknek traktorra), csak kézi erővel lehet megművelni. Persze az elmúlt években itt is sok minden változott: a kézi kasza mellett egyre gyakoribb a kézi kaszálógép, egyre kevesebb tehenet tartanak a falvakban, mert már nem vásárolják fel a tejet, ha meg igen, akkor olyan alacsony áron, hogy nem éri meg (mint ahogy nálunk is történt 15-20 évvel ezelőtt). Lassan eltűnik a hagyományos gazdálkodás, pedig a hegyi kakukkfüves rétek, dús füvű legelőin élő tehenek teje össze sem hasonlítható a modern tejgyártás végtermékével.

Olyan egy kicsit, mint egy időutazás, a folyamatok megdöbbentően hasonlítanak a 80-as, 90-es évek Magyarországán végbement változásokhoz. Talán nálunk a természet kizsákmányolása, lerablása nem volt ilyen mértékű. Romániában télen nyáron minden nap többször fordulnak a kivágott fenyőket szállító kamionok. Másrészt viszont a fakitermelés még helyben tartja a vidéki embereket, így többen gazdálkodnak talán otthon is.

Az évezredes extenzív gazdálkodásnak köszönhetően még megmaradtak a gyümölcsös kaszálók, gyümölcsös legelők, és a globalizációs hatások ellenére még vannak akik használják is, és a kipusztult fák helyére újakat ültetnek. Ahogy a Szávai Márton bácsiról szóló cikkből is kiderült, az almák és körték fajtagazdagsága hihetetlenül nagy Erdélyben. Több olyan mára elterjedt gyümölcsfajta is van, amelyik Erdélyből származik (például a közismert batul alma). Aki itt tölti a nyári szabadságát ne felejtse el megkóstolni a helyi gyümölcsöket, és ne csak az út mellett kapható áfonyát! Érdemes felkeresni a vidéki piacokat és ott bevásárolni.