Vándorkovász Porta

Hagyományos gazdálkodás Dél-Borsodban

Hagyományos gyümölcsös- Első lépések: ismerkedés Kovács Gyula gyümölcsészetével

2013. január 12. - VándorkovászPorta

P1090728_1.JPG   

Bár vidéken élő emberként viszonylag sokat hallottunk a gyümölcsfák szaporításáról, és eddig is sejtettünk egy-két dolgot a gyümölcsfákról és az oltásról, szemzésről, azért be kellett látnunk, hogy messze nincs elég gyakorlati tudásunk ahhoz, hogy így bele merjünk vágni a program megvalósításába. Ezért úgy döntöttünk, hogy olyan emberektől gyűjtünk némi tudást és tapasztalatot, akik már év(tized)ek óta gyűjtik a fajtákat, maguk szaporítják őket és juttatják vissza a közösségi életbe, és élesztik újjá a hagyományokat.

Ez nagyon jó döntésnek bizonyult, mivel így két olyan embert ismertünk meg, akik amellett, hogy hihetetlen alapos tudással rendelkeznek, emberileg is példát mutatnak kitartásban, türelemben, munkaszeretetben és ezt még sorolhatnám...Érdekes volt látni, hogy ugyanazt a problémát (a helyi fajták kipusztulása és a gyümölcsész hagyományok kihalása) milyen különböző módon próbálják megoldani.

    Az egyikük- Kovács Gyula, erdész. Ő elsősorban néhány kisebb tájegység (Hetés, Göcsej, Őrség) gyümölcsfajtáit gyűjti és szaporítja. De nem csak a gyümölcsfajtákat gyűjti- a Medesen található fajtagyűjteményben több mint 1000 fajta megtalálható, hanem az egyes fákhoz tartozó történeteket is. Ezeken a tájegységeken ugyanis a török idők óta nagy hagyománya van a gyümölcsösöknek, hiszen a magyar történelem nehezebb időszakaiban sokszor csak a gyümölcs volt az egyetlen biztos tápláléka az itt élő embereknek. Minden falunak, de akár minden háznak meg voltak a maga fajtái. Ezek a fajták rendszerint igénytelenek voltak, és ellenállóak számtalan betegséggel szemben, emellett különleges tulajdonságokkal rendelkeztek. A mai fajtákkal szemben nem (csak) arra szelektálták őket, hogy tetszetősek legyenek és jól bírják a szállítást, hanem számtalan egyéb dologra. Például, hogy mire használták őket a konyhában: voltak amelyek frissen fogyasztva a legfinomabbak (viszont nem lehetett sokáig tárolni őket), voltak amelyek aszalványként, lekvárként, vagy süteménybe sütve adták ki igazán az ízüket, illetve ott voltak azok a fajták is, amelyekből a legjobb ecet vagy pálinka készül (ezek rendszerint frissen ehetetlenek). A másik legfontosabb szelektálás a termésérés idejére volt: májustól egészen a következő év tavaszáig folyamatosan tudtak gyümölcsöt enni az emberek. A különböző fajták érése ugyanis egymást követte: volt például úgynevezett árpávalérő vagy búzávalérő fajta, de olyan is, amelyiket ősz végén kellett leszedni, de csak karácsony után ért meg igazán, és tavaszig eltartható volt. Persze ezeket a szelektálásokat nem úgy kell elképzelni, mint ahogy manapság történik. Egyszerűen azokat a fákat oltották át az emberek, amelyek nekik tetszettek, és amelyek egészségesek voltak, aztán amelyik nem bírta, az kipusztult, amelyik meg jó termést hozott, azokat meg tovább szaporították.

P1090727.JPG 

    Ezeknek a fajtáknak egy része, mivel az elmúlt évtizedek globális folyamatai sajnos az intenzív növénytermesztésnek kedveztek, már kipusztult, de azért néhány kertben még fellelhetőek utolsó példányaik. Gyula fajtagyűjteményében is van olyan fajta, aminek az "utolsó" példánya, amiről Gyula az oltóvesszőt gyűjtötte, már elpusztult, így az ő gyűjteményében maradt fenn egyedül a fajta.

  Gyula érdeme többek között még az is, hogy egyre több falu hozza létre saját Tündérkertjét, azaz egy hagyományos gyümölcsfákból álló fajtagyűjteményt. Mára talán több mint 35 Tündérkertet hoztak létre a Kárpát-medencében (Erdélyben és Felvidéken is van ugyanis), ezek közül talán a legsikeresebb a viszáki és a novai. A lényeg az, hogy a falu felkarolja a hagyományos gyümölcsfajták és a hozzájuk kapcsolódó tudás sorsát, és átadja a következő generációknak (érdekes cikk olvasható erről pl. itt). Ezzel kapcsolatos egy másik kezdeményezés is: Gyümölcsoltó Boldogasszony napján (március 25.) mindenki oltson és ültessen egy fát nagyszülei hagyatékából, ezzel őrizve meg a jövőjét! Reméljük ehhez a kezdeményezéshez egy közösségi gyümölcsoltással idén mi is csatlakozni tudunk!

(Régen volt egy Értékmentés másként című sorozat a tévében, ennek egy adásában Kovács Gyula beszél az Őrség és Göcsej alma- és körtefajtáiról. Bár nem a legjobb minőségű ez a videó, azért érdemes megnézni, mert nagyon tanulságos)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://helyigyumolcs.blog.hu/api/trackback/id/tr995009083

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.