Hagyományos gazdálkodás Dél-Borsodban

Kárpáti borzderes az Alföldön

2016. december 30. - KissDóri

bd.jpg

Az alföldi pusztákon legelésző szarvasmarha gulya, az esti harangszóra hazatérő magyar tarka tehenekből álló csorda mindenki számára ismerős kép. Legalábbis régi filmekből, gyerekkori emlékekből, hortobágyi turista-látványosságokból.

Arról viszont már kevesen tudnak, hogy létezik még egy szarvasmarha fajtánk: a kárpáti borzderes, amiből néhány példány, egyfajta kuriózumként meg-megjelent az alföldi gazdaságokban.

Dr. Szecskó Károly "Mezőcsát története a kezdetektől napjainkig" című kiadvány például 1895-ben 1, 1935-ben 2, majd 1942-ben 29 borzderest említ. Nagyobb példányszámban azonban a hegylábi és hegyvidéki legelőkön lehetett találkozni ezekkel a kis termetű, nagyon szelíd természetű, a tej- és húshaszon mellett igavonásra is használt, igénytelen szarvasmarhákkal.

 bd2.jpg

A fajta története az 1870-es évek végére nyúlik vissza. Ezt megelőzően a hegylábi, hegyi országrészeken kis termetű szarvasmarhafajták éltek, amelyek kinézete nagyon változatos volt. Közös volt bennük, hogy mindannyian a bronzkorban élő tőzeg marhától származtak, amely a legkisebb és legrégebbi európai szarvasmarha volt. Ezen hegyi marhák közé tartozott a világos színű mokány, a vöröses riska, és a kifejezetten nagyfejű busa marha és ezek számtalan változata. Majd a kormány 1879-től alpesi borzderes fajtákat hozott be, hogy ezeket a hegyi marhákat nemesítse, a tejhasznukat javítsa. Az alpesi fajták által kapta viszonylag egységes kinézetét a kárpáti borzderes. Ezt a folyamatot elősegítette az is, hogy az 1880-as években szarvasmarha tenyészkörzeteket jelöltek ki az országban, a borzderes az Erdős-Kárpátok (Trencsén megyétől kezdve Ungon, Ugocsán, Beregen, Szatmáron és Máramaroson át Beszterce-Naszód megyéig) kiemelt fajtája lett, amely többek között azt jelentette, hogy az itteni községek számára könnyen hozzáférhetővé váltak a borzderes apaállatok. Sajnos a trianoni békeszerződés következtében a tenyészkörzet nagy részét is elvesztette az ország, csak Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében maradtak fenn egy ideig kisebb állományai, majd az 1970-es évekre eltűnt az országból.

De csupán 30-40 évre. Az utóbbi években szerencsére fordult a helyzet, mivel a zempléni Mikóházán ismét elkezdtek kárpáti borzderest tartani a Polyán Egyesület önkéntesei. Ez a fiatal csapat ugyanis rájött arra, hogy a vidékre költöző, fiatal, kezdő gazdálkodók számára tökéletes választás lenne ez a fajta, mivel nagyon kezes, nyugodt, kis termetű, extenzív tartási körülményekhez szokott és kiváló minőségű tejet termel. A Romániában fennmaradt kárpáti borzderes állományból vásároltak teheneket és 2012-ben elindítottak egy fajtamentési programot, amely során az Erdélyből, Máramarosból, Moldvából behozott állatokat kihelyezik hazai családokhoz.

p1190207.jpg

Kicsit kacifántos úton, de ennek a kihelyezési programnak a keretein belül került hozzánk, Négyesre két gyönyörű kis tehén júliusban. Bár állítólag ők különösen bizalmatlanok voltak, mégis másfél nap után már meg lehetett őket simogatni, azóta pedig már nagyon kezesek lettek, ami különösen fontos ha az embernek nem áll rendelkezésére hatalmas legelő, és ezért gyakran kell "áthelyezni" (azaz egyik legelőről a másikra vezetni, hajtani, beterelni itatni stb) őket. Annak aki már tervezi egy-két tehén beszerzését, és nem kizárólag a nagy mennyiségű hús- vagy tejtermelés a célja, annak érdemes elgondolkodni ezen a fajtán.

 20161205_092606.jpg

Mentés

A bejegyzés trackback címe:

http://helyigyumolcs.blog.hu/api/trackback/id/tr328915466

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu