És akkor a cikk:

"Mik is azok a tájfajták? Évtizedek, évszázadok során a helyi viszonyokhoz jól alkalmazkodott, szabadelvirágzású fajták. Megjelenésük általában nem annyira egyöntetű, mint a modern nemesített fajtáké, viszont változatosságuk (széles genetikai hátterük) lehetővé teszi hogy jól alkalmazkodjanak a változó körülményekhez. Kialakulásuk a modern (gépesítést, növényvédő szereket és műtrágyát használó) mezőgazdaság megjelenése előtt történt, így termesztésük is annak a kornak a módszereihez, feltételeihez alkalmazkodott.

Jelenleg a kb. 3000 ehető növényfajból (összesen kb. 7000 olyan növényfaj van ami ehető vagy valamilyen gyógyhatással rendelkezik) mindössze 12 faj fedezi az emberiség ellátásának a 80%-át. Az elmúlt száz évben eltűnt a világ haszonnövényfajtáinak a 75 százaléka. Ezeket a fajtákat őseink évszázadokon keresztül nagy becsben tartották és gondosan válogatták. Nem a rekord hozam és a pulton tarthatóság vezérelte őket, hanem arra törekedtek, hogy jóízű, egészséges termést szüreteljenek minél hosszabb időn keresztül. Sokszor a külalak rovására szelektáltak ellenálló és bőtermő fajtákat és kifejezetten gyönyörködtette őket a változatosság. A tájfajták kiszorulását a szigorú szabályozások is nagyban elősegítették, azok a fajták melyek nincsenek benne a Nemzeti Fajtajegyzékben, nem hozhatók kereskedelmi forgalomba, így hiányoznak a boltok polcairól is, mind mag, mind termés formájában.

Miért termesszünk tájfajtákat?

Mert annyira finomak. Aki kóstolta már az édes, zamatos, lédús ökörszív paradicsomot tudja miről beszélek. A mai modern fajták elsősorban a szállíthatóság, rendkívüli terméshozam és egyöntetűség szempontjából mutatnak kiemelkedő eredményeket, az íz és a beltartalmi értékek sokadlagos szempontok.

Mert termesztésük gazdaságos és fenntartható. A tájfajták előnye, hogy a gazda maga tartja fenn az adott fajtát, évről évre magot fog róla (vagy vegetatívan szaporítja fajtól függően). Nem függ a piac kínálatától, kiválaszthatja ízlésének, igényeinek és a kertje adottságainak legmegfelelőbb fajtát. Évek alatt a természetes szelekció segítségével és gondos odafigyeléssel saját vonalat hozhat létre. (A nagyon erős szelekcióval legyünk óvatosak, midig biztosítsuk magunk számára a széles genetikai hátterű magot is, mert egy erősen beszűkült genetikai állományú fajtáról néhány év múlva kiderülhet hogy pl. érzékeny adott betegségre, amire az eredeti fajta nem volt az.)

A tájfajták széles genetikai háttere lehetővé teszi hogy a változó környezeti viszonyok között is stabil, elfogadható termésmennyiséget produkáljanak, hosszútávon képesek alkalmazkodni a megváltozott környezeti feltételekhez. Hogy ezt a rugalmasságot megőrizzük, igyekezzünk minél több, fajtára jellemző tulajdonságú egyedről magot gyűjteni, ne csak a legszebb, legnagyobb példányokról, ellenkező esetben a fajta genetikai háttere erősen beszűkülhet.

A tájfajtákra jellemző, hogy egyedei szabadon termékenyülhetnek egymással (szabad elvirágzású fajták szemben a hibridekkel), hogy a fajták tisztaságát megőrizzük, magfogásnál figyelni kell, hogy a keresztbeporzódó fajok fajtáit valamilyen módon (térben vagy időben) válasszuk el egymástól.

Mi is az a hibrid fajta? Ellenőrzött körülmények között két vagy több fajta összekeresztezésével hoznak létre kiemelkedő tulajdonságokkal rendelkező fajtát, ha ezeket újravetjük nem hozzák a várt eredményeket, mert a hasadás miatt előkerülnek a szülői tulajdonságok. Nem kapcsolódik szorosan a témához, de azért itt megjegyzem hogy ezt sokszor ki is használhatjuk, tehát ha megtetszik nekünk egy hibrid fajta és a róla fogott magot elvetjük, évek alatt szelektálhatunk belőle egy stabil vonalat, mely megközelítheti a hibrid fajtánk tulajdonságait.

Tájfajták termesztésével elősegítjük a helyi fenntartható ökológiai kiskertes gazdálkodást, változatos és ínycsiklandó zöldségeink láttán a szomszédok is kedvet kapnak, hogy kipróbálják ezeket a fajtákat. Mi negyedik éve gazdálkodunk egy Tolna megyei kis zsákfaluban, a szomszédaink akik addig szinte csak kukoricát termesztettek a kertjükben, a zöldségek jó részét a boltban vásárolták, egyre lelkesebben próbálnak ki újabb és újabb zöldségfajokat és fajtákat, mi pedig nagyon örülünk a tőlük kapott helyi fajtáknak.

A nagyszékelyi fekete burgonya (helyi faja) tavaly június elején nagyjából 1 méteres volt. Jobban terem mint más fajták és a krumplibogarak is kevésbé támadják. A tájfajták sokfélék (színben, formában, méretben, felhasználásban) és szemet gyönyörködtetők. A kisfiaim az idén csináltak először saját kiskertet, megbeszéltük ki mit szeretne termeszteni és milyet fajtát. Mikor a csemegekukoricához értünk megkérdeztem tőlük milyen színűt szeretnének: kéket, feketét, sárgát, pirosat vagy szivárványszínűt? 

A tájfajták által kultúránk egy kis szeletét őrizhetjük meg és adhatjuk tovább unokáinknak. Ha ezek termesztése mellett döntünk, évről évre biztosítjuk ennek a hatalmas fajtagazdagságnak a fennmaradását, mert a tájfajták helye a kiskertekben van és nem a génbankok hűtött tárolóiban. Természetesen nagyon szerencsés dolog, hogy a génbankok segítségével sok-sok tájfajta menekült meg a kipusztulástól, mégis az lenne a legszerencsésebb ha ezek a fajták újra visszakerülnének a kertekbe, gondos gazdák tartanák fent és válogatnák őket tovább. A génbankok sok tízezer tételt tartanak fenn, vigyáznak arra, hogy az adott fajta egészséges legyen, ellenőrzik hogy fajtára jellemző bélyegekkel rendelkezzen, szakszerű munkájuknak köszönhetően a vonalak tiszták maradjanak és a magok hosszú ideig megőrizzék csírázóképességüket. Viszont erőforrásaik végesek és sok olyan használathoz kapcsolódó dolgot nem vizsgálnak és nem tudnak figyelembe venni, ami egy gazdálkodónak fontos szempont. Gondolok itt az ízre, tárolhatóságra, felhasználás módjára és sok olyan apróságra ami a gondos figyelő gazda szemét nem kerüli el.

Hogyan juthatunk tájfajtához?

Első körben keressük fel a helyi idős gazdákat és kérdezzük meg vannak-e régi fajtáik. Ezeknek a helyi fajtáknak nagy előnye hogy már alkalmazkodtak a körülményekhez (talaj, klimatikus viszonyok, stb.). Csak akkor nyúljuk más vidékek tájfajtáihoz ha helyben nem találunk olyat amit szeretnénk. Az idősektől sok tudást is szerezhetünk a magok mellé a termesztéssel, felhasználással kapcsolatban. Sok tájfajta ugyanis éppen a velük kapcsolatos tudás elvesztése miatt halt ki. Előfordulhat ugyanis, hogy egy sárgadinnye fajta frissen leszedve íztelen, 3-4 hónap tárolás után viszont zamatos, mézédes lesz.

Látogassuk meg a helyi piacot és keressük meg azokat az árusokat akik saját kertjükben termesztett zöldséget, gyümölcsöt árulnak és érdeklődjünk a régóta fenntartott fajták iránt. Így a helyi mellé a régió tájfajtakínálatából is szemezgethetünk. Itt se felejtsük el megkérdezni, hogyan érdemes termeszteni és felhasználni az adott fajtát.

Az utóbbi években országszerte egyre több magbörzét rendeznek. Érdemes a hozzánk legközelebbit meglátogatni, vagy ha nincs a közelben mi magunk is szervezhetünk egyet. Itt elcsereberélhetjük saját jól bevált fajtáinkat másokéra, tapasztalatokat cserélhetünk és örülhetünk hogy sok hasonló gondolkodású emberrel ismerkedtünk meg.

Vannak civil kezdeményezések, melyek nagy hangsúlyt fektetnek a tájfajták megőrzésére, ilyen pl. a Magyar Élőfalu Hálózat és a Permakultúra Szövetség (www.permakultura.hu, www.permaforum.hu). Nyílt napokat és tanfolyamokat is szerveznek a tájfajták népszerűsítése érdekében. Honlapjaikon, levelezőlistáikon aktuális és bővebb információhoz lehet jutni.

Ha olyasmire vágyunk amit nem sikerült az előbb felsorolt módon beszerezni, akkor bátran fordulhatunk a tápiószelei Növényi Diverzitási Központhoz. Az intézettől minden magyar állampolgár korlátozott számú magmintát kérhet kipróbálás és felszaporítás céljára."

 Czúcz Judit